castres

Milyen itt az élet Franciaországban. Szóljon mindazoknak akiket szeretek, beleértve saját magamat is....

Friss topikok

  • adri: ezt a blogot is megneztem. kar hogy nem irsz tobbet, erdekesek az irasaid. (2008.10.10. 21:09) Újra az első lecke
  • Gál Szilvia: "A jelenlétemmel teremtem a jövőmet." Ezt nagyon szépen írtad, és szerintem ebben van az igazság. ... (2008.04.21. 12:10) elszállás
  • gabcs: na de most hol vagytok?? gabcsa (2008.03.15. 13:28) Kékfény
  • Gál Szilvia: De jó Benneteket látni! (2008.02.08. 09:29) Familia Pyrenee
  • gabcs: hát nem tudom..én akkor ellentmondok. nekem london sokkal barátságosabb volt, igaz, kb 10 éve volt... (2008.02.07. 13:45) kényszerneurózis

HTML

kényszerneurózis

2008.01.23. 00:21 | ancs | 2 komment

csak ez a szó jut eszembe, ha Angliára, pontosan Londonra gondolok. Én biztos tudnám hozni a hisztériás tüneteket, amiket oly szeretettel vizsgáltak a bécsi analitikusok és a hisztériás nőbetegeik vállain állva lettek világhírűek....szóval én is ilyen hisztériás nőbeteg lennék Londonban, ahol nincs annyi helyed sem, hogy túlélj. belédkönyökölnek, rádlépnek, elsodorják a táskád, tehát lényegében nem létezel. "keresztül mennek rajtam, tehát nem létezem", Descartes modern analógiája. Különben profik. Ez különösen innen Castresből tünt így, az állásokra jelentkezések és a telefonos interjúk, a reagálási idő stb nyomán. És be kell valljam, hogy ott is. Ahogyan kiszolgáltak, pörögtek, kávé, szendvics fél perc alatt előttem gőzölög. fizet, és egy perc negyven alatt, csúcsrekordidő. csak menjél már, mert ott áll a következő, rontod az időrekoromat. De kedvesen mosolygok, mert profi... metró vasárnap este 11. , zsúfolásig tele, a kabátomat becsukja az ajtó, de benn vagyok, győzelem. meghajolva, mert boltívesre van tervezve. Görnyedve, igen ez a testtartás nekem Londonra különösen megfelelő. és szociálisan tökéletesen megfelelnek a Csányi által leírtaknak. Szociálisak. magyar tudósunk kitűnő tanulmánya szerint a szexualitás tette lehetővé, hogy az ember társas közösségben képes legyen élni, és nem agresszióval reagálni. na, de arról nem volt szó, hogy ilyen kis terekben ennyi ember. Ehhez már nem elég a szexualitás....az nekem rendben van, hittem eddig, de majd leharaptam a fejüket...ÉN nem tudtam nem agresszív lenni. és dühített a szelídségük. persze ilyen közelségben szemkontaktus már nem jár....Csányi tud valamit. megsemmisülten bocsánatot kértem Londonban a franciáktól. Én esztelen, szidtam őket, mint a bokrot, hogy milyen lassúak, élettelenek, hiányzik a pörgés az élet, a dinamizmus. Egy megszabadulás volt megérkezni Párizsba. A nagy terek és a könnyedség városa. Az emberek száma éppen fele annyi az utcákon, még csúcsidőben is. És vannak érzelmeik, kit érdekel, hogy sértődékenyek!!!! De egy szemkontaktus, vagy egy arckifejezés üzenet, jelentése van. Hogy játszunk azzal, hogy mit jelent, hogy egy röpke pillantásokban játék van, "találd ki ki vagyok. merlek nézni, azt hiszed nem állom a tekinteted. ha kihívás legyen az, engem sem rémíszt el a nézésed. ha elmész, majd jól kibeszéllek, megítéllek. én nyerek" Ez ma délután egy idősödő nőtársaság egyik tagjával. Elképzelhetetlen groteszk helyzet: egy nő, aki otthon talán egy hajléktalan szállón élne, itt a kávéházban cseveg, kifestve sután és kihívóan. Alkoholtól már rekedt hangjával fennhangon kikezd a ficsur pincérrel. De itt hozzátartozik a társadalomhoz. Drága Kusturica, hol vagy? Csak kelet-európában gondolod, hogy érdemes? Ez itt a letünt Európa. nem a tigris, az a csatornán túlon van. A kis tigris meg télleg arra keletre, csak annak nem engedték, hogy sikeres legyen, bár belefeszültek az emberek. A csatornán túl is belefeszültek, csak nekik sikeres volt, lett. Budapest, annyit mesélek rólad és a fürdőidről. Sokan fognak menni Hozzád erről a vidékről. Sok mindenkit elcsábítottál.

A bejegyzés trackback címe:

https://castres.blog.hu/api/trackback/id/tr62308046

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Szilvi 2008.01.30. 11:16:41

Szívemből szóltál, pont ezt éreztem én is a 2 város - London és Párizs - kapcsán. (Párizsban még élni is tudnék, London újra nem, de a vidéki Anglia annál inkább érdekel.)

A szemkontaktusról írtak is ülnek. Amúgy a Te tekintetedet állni azért nem kispályás. ;-) Te aztán tényleg belenézel a másikba. Nemcsak a szemébe, a lényébe. De nem ez a baj, hanem az, hogy erre kevesen képesek, és még kevesebben hagyják, avagy viszonozzák. Pedig ugyan mitől félünk?! Elféljük magunkat a sírig, mert nehogy má'! De mit nehogy má'?!?!

gabcs 2008.02.07. 13:45:53

hát nem tudom..én akkor ellentmondok.
nekem london sokkal barátságosabb volt, igaz, kb 10 éve voltam ott. de párizsban is..jó, jó..sok ember. kosz..káosz. de ettől volt olyan jó kis ismerős. és a sok férfi sörrel a kezükben! ahágy társalganak..
párizsban marha hideg volt. ez kapásból necces nálam. és ugyanúgy rengeteg ember és hatalmas házak. a franciák affektálása pedig kikészített..nomeg, hogy csak valloták be, beszélnek angolul, amikor látták, kétségbe esve állok A-ban, mert el akarok jutni B.-be, kezemben térkép..és szánalmasan biggyesztem a szám, mint egy elveszett antilop...a louvre-ban pedig minden kiírás francia, míg a british museumban részletes és fantasztikus leírások min. hat nyelven..szóval, én szeretm, ha elviselik, és elismerik legalább látszólag, hogy több nemzet is él a földön..
süti beállítások módosítása