Hullámlovas (ami elszállt)
2008.04.18. 10:17 | ancs | Szólj hozzá!
Te ihlet, már annyiszor könyörögtem hozzád, te tudsz kiemelni a kiszámíthatatlanul hullámzó élethelyzeteinkből. Mert mindig jönnek újabb és mégváratlanabb fordulatok. Ha te nem lennél csak sírni tudnék és panaszkodni. Hisz valamiért bennünket embereket úgy szerkesztettek meg, hogy különös vonzalmat érezzünk a stabilitás után. A kiszámítható munka, a biztos fizetés, az otthon állandósága, a jövő víziója, hogy tervezni lehessen az életet. Kérdem én, mi végre ez a nagy vonzalom? Vajon a túlélést akarjuk megnyerni magunknak így? Olyannnyira beette ez a szemlélet az agyamba magát, hogy még elképzelni is nehéz, hogy miért is olyan fontos ez a bűvszó, hogy stabilitás? És milyen lenne az élet, enélkül a ragaszkodás nélkül? Tudom, hogy hol lakunk hó végéig, de nem tudom, hogy hol utána. Viszont most itt csicseregnek a madarak és itt folyik a Szajna. Vagy itt van ez a gyönyörű város a kastéllyal, parkkal. Nem tudom megmondani, hogy juniusban is láthatom-e. De most isteni sétákat lehet tenni a városban, a délutáni napsütésban, amikor mindenki megkönnyebbülten jön haza a munkából, és még van idő egy kis kóborlásra a boltokban. És a fiatalok, akik érzik, hogy most övék a világ, mert a szerelem és a szabadság illata járja át őket, gondtalanok, és vidámak. És letagadhatatlanul látod, rajtuk, hogy tudják, fiatalok. Vajon mi kell ahhoz, hogy ezek az önfeledt pillanatok pörgessék a napjaim perceit és ne csak múlandó fények legyenek a befordult várakozások között, mintegy levegőt adva a fullasztó várakozásban. Hogy ahelyett, hogy csepp víz lenne a visszafogottság sivatagában, ő lenne az áradás maga. Igen, ami ilyenkor történik, hogy megfosztjuk magunkat a saját energiáinktól. Tartalék lángon a félelemtől és a várakozástól, eltapasztjuk a testünk áramlását, ami lelki-szellemi megakasztottságot hoz. És innen már övé uralom. Megnyerte a csatát, és maradnak a röpke pillanatok. A testben lévő energiák áramlásának a fenntartása lehet a megszabadulás, szellemi szinten pedig az a kiemelés, amit Te ihlet tudsz adni. Kiemelsz a mindennapok sekélyes gondolataiból és ugyanazt a misztériumot hozod, amit a test is képes megidézni a maga szintjén.
A bejegyzés trackback címe:
https://castres.blog.hu/api/trackback/id/tr9431109
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.