castres

Milyen itt az élet Franciaországban. Szóljon mindazoknak akiket szeretek, beleértve saját magamat is....

Friss topikok

  • adri: ezt a blogot is megneztem. kar hogy nem irsz tobbet, erdekesek az irasaid. (2008.10.10. 21:09) Újra az első lecke
  • Gál Szilvia: "A jelenlétemmel teremtem a jövőmet." Ezt nagyon szépen írtad, és szerintem ebben van az igazság. ... (2008.04.21. 12:10) elszállás
  • gabcs: na de most hol vagytok?? gabcsa (2008.03.15. 13:28) Kékfény
  • Gál Szilvia: De jó Benneteket látni! (2008.02.08. 09:29) Familia Pyrenee
  • gabcs: hát nem tudom..én akkor ellentmondok. nekem london sokkal barátságosabb volt, igaz, kb 10 éve volt... (2008.02.07. 13:45) kényszerneurózis

HTML

Hullámlovas (ami elszállt)

2008.04.18. 10:17 | ancs | Szólj hozzá!

Te ihlet, már annyiszor könyörögtem hozzád, te tudsz kiemelni a kiszámíthatatlanul hullámzó élethelyzeteinkből. Mert mindig jönnek újabb és mégváratlanabb fordulatok. Ha te nem lennél csak sírni tudnék és panaszkodni. Hisz valamiért bennünket embereket úgy szerkesztettek meg, hogy különös vonzalmat érezzünk a stabilitás után. A kiszámítható munka, a biztos fizetés, az otthon állandósága, a jövő víziója, hogy tervezni lehessen az életet. Kérdem én, mi végre ez a nagy vonzalom? Vajon a túlélést akarjuk megnyerni magunknak így? Olyannnyira beette ez a szemlélet az agyamba magát, hogy még elképzelni is nehéz, hogy miért is olyan fontos ez a bűvszó, hogy stabilitás? És milyen lenne az élet, enélkül a ragaszkodás nélkül? Tudom, hogy hol lakunk hó végéig, de nem tudom, hogy hol utána. Viszont most itt csicseregnek a madarak és itt folyik a Szajna. Vagy itt van ez a gyönyörű város a kastéllyal, parkkal. Nem tudom megmondani, hogy juniusban is láthatom-e. De most isteni sétákat lehet tenni a városban, a délutáni napsütésban, amikor mindenki megkönnyebbülten jön haza a munkából, és még van idő egy kis kóborlásra a boltokban. És a fiatalok, akik érzik, hogy most övék a világ, mert a szerelem és a szabadság illata járja át őket, gondtalanok, és vidámak. És letagadhatatlanul látod, rajtuk, hogy tudják, fiatalok. Vajon mi kell ahhoz, hogy ezek az önfeledt pillanatok pörgessék a napjaim perceit és ne csak múlandó fények legyenek a befordult várakozások között, mintegy levegőt adva a fullasztó várakozásban. Hogy ahelyett, hogy csepp víz lenne a visszafogottság sivatagában, ő lenne az áradás maga. Igen, ami ilyenkor történik, hogy megfosztjuk magunkat a saját energiáinktól. Tartalék lángon a félelemtől és a várakozástól, eltapasztjuk a testünk áramlását, ami lelki-szellemi megakasztottságot hoz. És innen már övé uralom. Megnyerte a csatát, és maradnak a röpke pillanatok. A testben lévő energiák áramlásának a fenntartása lehet a megszabadulás, szellemi szinten pedig az a kiemelés, amit Te ihlet tudsz adni. Kiemelsz a mindennapok sekélyes gondolataiból és ugyanazt a misztériumot hozod, amit a test is képes megidézni a maga szintjén.

A bejegyzés trackback címe:

https://castres.blog.hu/api/trackback/id/tr63431109

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása