Duzsi, a szakdolgozat halála
2008.01.23. 00:44 | ancs | 1 komment
Drága Atti és Szilvi,
ma nem tudtam választ adni arra, hogy vajon a test emlékezése a velünk történt traumákra, csak a verbális kor előtti időszakra igaz, vagy egész életünkre, viszont a Duzsi isteni!!!! A szakdolgozatírás befulladt, de a hastánc az megy....... Annyi sok középszerű francia bor után, ízek kavalkádja....hazai
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://castres.blog.hu/api/trackback/id/tr57308059
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Szilvi 2008.01.30. 11:03:48
;-) A magyar bor csodája. Eddig nálam is világelső, legfeljebb néhány külföldi időnként hozzá emelkedik. Tényleg van benne valami, a borokban valami, amit a talajból és éterből magába szív, és mikor hazai bort iszik az ember, rezonál rá benne az aktuális nációja, ez összhangot teremt, a bor és vér harmóniáját, ami egyedülállóvá teszi - magyarnak a magyar bort, franciának a franciát... Megkérdezném róla Hamvast, mit gondol.
Olvasva a blogod, azt kell mondjam, művészi. Tényleg. Meg még az jut eszembe, hogy egyszerűsíts, ne bonyolíts.
A Dúzsiról meg még annyit, hogy van még ott, ahonnan az jött, szóval gyertek csak mielőbb! Vagy majd viszek magammal tavasszal.
Ölellek Benneteket
Olvasva a blogod, azt kell mondjam, művészi. Tényleg. Meg még az jut eszembe, hogy egyszerűsíts, ne bonyolíts.
A Dúzsiról meg még annyit, hogy van még ott, ahonnan az jött, szóval gyertek csak mielőbb! Vagy majd viszek magammal tavasszal.
Ölellek Benneteket
