vigaszul
2008.01.23. 17:26 | ancs | Szólj hozzá!
Jer Zöld tea! Itt hagytak, megcsalatva. Mint a szeretők, amint a hajnal sugaraival tova állnak. Légy társam e hűsítő magányban. Ha már nem vagy úr saját házban, legalább tégy úgy, hogy senki se lássa. Múlassuk az időt, csúcsra járva, fejünket nem hajtva nyugovóra. A tudomány várja, hogy kőbe vésett igazságait sokszorosítsd. gyarapítsd? azt nem hiszem, ahhoz szükségem lesz elhagyott szeretőmre, ki életté leheli a holt matériát. Jer hár, faragjuk meg addig a nyers követ.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://castres.blog.hu/api/trackback/id/tr85308900
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
