castres

Christine Urbano, rajong Budapestért. Amikor először találkoztam vele, még nem tudtam, hogy ebben a rajongásban van egy jó adag elvágyódás. A táncóra után fáradtan, inkább unottan ült le az öltözőbe. óvatosan megkérdezte, hogy tetszik a város. Amikor mondtam, hogy igen, szuper, fájdalom ült ki az arcára. Hm. akkor értettem meg, hogy ide jönni egy évre egészen más, mint itt élni száműzöttként. Persze, hogy nincs közönség, együtt gondolkodó emberek, hogy ebben a városban középszerűség van. itt él létrehozott egy tánciskolát, mert nem tehetett mást. Jár Tolulouse-ba és a környező városokba, ahogy tud, hogy táncosokkal legyen körülvéve, hogy alkossanak. Egy olyan nő, akiben van tűz és erő, itt szikkadozik......találkozott velem és Budapesttel. nem is engem lát, hanem Budapestet.....a szabadulást, az életet, az áramlást, a mozgást.....