Egy angol telefon interjú kapcsán merül fel benne a gyanu, hogy mélységes analógia van az angol-francia álláspiac dinamizmusa és az angol-francia háborúk között. Azonnal Napóleon sietett segítségére, hogy ezt az összefüggést megvilágítsa. Ott állt az asztal mellett, persze azt nem írhatom, hogy az asztalunk fülé magasodott, mert hát termeténél fogva nem mondható magasnak. Heves egyetértésben tárgyalták, az angolok és franciák eltérő dinamizmusát. Az angolok gyors reagálású, eszes észjárású népek, ám a hirtelen támadás után csend honol. Ám a franciák nehezen hagyják ott az ebédlő asztalt (persze a civilizáció őket is rövidebb ebédidőkre kényszerítette), lassan melegszenek fel, viszont kitartóak utána. Hogy a csata végkifejlete mivé leszen, vajon az angolok, vagy a franciák hagyják-e el a csatateret a délutáni tea kedvéért, az még nyitott kérdés.